„Schumacher a Magyar Nagydíjtól ferde ülésben vezet” - GPHírek Hogy mi??? Balra fog dőlni a jobb kanyarokban is?
Valójában az ifjú Schumacher (22) teste aszimmetrikus, és úgy oldják meg a problémát, hogy új - a testének megfelelően ferde - ülést fog kapni:
„Az ülés szimmetrikus, én nem vagyok az, és elég hosszú időbe telt erre rájönnöm.”
Adott tehát egy versenyző, aki gyerekkora óta erre a pályára készül. Azt is tudjuk, hogy pont az édesapja helyezte a előtérbe a fizikai felkészülést, és azóta a pilóták nagyon komoly speciális edzéseken készülnek az autóban fellépő terhelésekre. Ezzel együtt úgy jutott el a királykategóriáig, hogy nem tudatosult egy olyan asszimetria, ami láthatóan kellemetlen a versenyeken.
Egy személyautó párnázott ülésében mindez fel sem tűnt volna, mint ahogy többnyire mi sem tudunk a saját testünk eltéréseiről, amíg nem kezd el valahol fájni. Egészen más viszont két órán keresztül, sok G-s terhelések közepette ülni az ülésnek nevezett kőkemény karbonszálas teknőben. Nem tudjuk, hogy milyen mértékben okozhat ez gondot a kanyarokban, hiszen lehet hogy alkalmazkodott a helyzethez. De az is lehet, hogy az egyik kanyarban többet erőlködik, mint a másikban. csak ez már fel sem tűnik.
Most úgy oldják meg a problémát, hogy asszimetrikus ülést készítenek az asszimetrikus testéhez. Feltételezzük, hogy később fognak edzéseken is foglalkozni a deformitások kiigazításával, de versenyszezon közben valószínűleg mások a prioritások. Az élsportban benne van, hogy ha úgy ítélik meg, hogy egy ilyen eltérés nincs túl nagy negatív hatással a teljesítményre, akkor az aktív versenyzői pályafutása alatt nem foglalkoznak vele, nehogy a változások kockáztassák a potenciális eredményeket. Az eredmények érdekében sokszor az élsportoló hosszú távú egészsége esik áldozatul.
Akinek nem fáj - ahogy kiderült, az új ülésig neki sem okozott kellemetlenséget -, az nem is tud a fizikai problémájáról. Olyan mint egy lappangó betegség. Nem is várható el, hogy paranoiás módon rendszeresen azt keressük, hogy mi nincs rendben velünk. A csapda ebben a helyzetben ugyanaz, mint a betegségek megelőzésében: addig lehetne viszonylag könnyen kezelni a problémát, amíg kezdeti fázisban van. Amikor már kellemetlen, valószínűleg a megoldás is nehezebb.
A szőnyegen síelve sok síelő már hallotta tőlünk, hogy „el vagy csavarodva”. Van, aki meglepődik, mások tudnak róla. Nekik esetleg szerencséjük van, mert egy szakember már észrevette, felhívta rá a figyelmet és megoldási javaslatot adott rá.
Pedig fontos lenne még a korai szakaszukban felmérni ezeket az eltéréseket, mert a hatásuk beszűkíti a fizikai lehetőségeinket, ronthatja az életminőséget. A mozgásszervi panaszok jelentős része azért nem oldódik meg, mert amikor kiderül, hogy milyen mértékű munkát kellene belefektetni, az érintett már az elején feladja. Egy idő után nagy részük olyan deformitást okoz, ami konzervatív módon már nem is kezelhető.
Innét kezdve ördögi körbe kerülünk. A megoldás a fizikai aktivitás, rendszeres mozgás, edzés lenne, de a beszűkülő mozgástér egyre kevesebbet enged meg, a passzívabb életforma viszont tovább szűkíti a mozgásteret. A körből való kitörés bármikor lehetséges. Mindig van lehetőség kellő akarterővel elmenni a határainkig és arrébb tolni őket. Előbb-utóbb a szervezetünk tudomásul veszi és elkezd élni a nagyobb térrel, a nagyobb térnek pedig még arrébb vannak a határai. Nem lehet megállni megszokásból az előző határoknál, most már új szemléletben el kell menni az újabb határokig, és a kör elkezd tágulni. Reméljük, hogy az ifjú Schumacher esetében sem állt meg a történet az új ülés legyártásával.
Comments