Mit tanítsunk egy kezdőnek?
- Miklós Ozsváth
- márc. 14.
- 5 perc olvasás
Frissítve: márc. 16.
Forgatás, sodródás, milyen forgatás, milyen hóeke, szimmetrikus vagy asszimetrikus, fékező vagy sem, vagy egyáltalán tanítsunk-e hóekét vagy egyből párhuzamos lécvezetéssel síeltessünk: nem számít. Ami számít az, amit szeretnénk, hogy egy kezdő tudjon pár lecke után.
Síelni megtanulni különbözik sok más sporttól; más, mint teniszezni, golfozni, kosarazni tanulni, vagy mint konditerembe járni.
A síeléshez is meg kell tanulni bizonyos mozdulatokat, de a síelő sporteszköze egyben egy jármű is, amelyen állunk, aminek nincs kormánya, amit „vezetni” is kell, és mindezt egy lejtőn, forgalomban.
A kezdőnek meg kell tanulnia az adott tudásszinthez szükséges mozdulatokat, de ami ennél fontosabb, ezzel együtt a térben kell tájékozódnia, uralni az irányát és a sebességét, közelekednie a fogalomban.
Síoktatóként mérlegelnünk kell, hogy a rossz „vezetési” szokások hamarabb kifejlődhetnek és károsabbak lehetnek a rossz mozgásos beidegződéseknél.
Egy kezdő első sílécen töltött órái meghatározóak a jövője szempontjából.
Ezért érdemes a közelekedési szokások fejlesztését helyezni a központba. A klasszikus gyakorlatok és a sítechnikák ebből a szempontból csak másodlagosak. A cél a fontos, nem az eszköz.
Pédául a hóekeív nem célja az oktatásnak, csak az egyik lehetséges módja a kontrollált kanyarodás megtanulásának.
Egy kezdő síelő számára a legfontosabb cél, hogy egy kék pályán magabiztosan tudja uralni a síelést; azaz tudja megválasztani az irányt, el tudja kerülni az akadályokat az adott kanyarnak megfelelő sebességgel.
Mindezt a lehetőleg funkcionális, egészséges mozgással, amelyik jó alapokat képezhet a haladóbb síelésnek, különösebb kerülők és zsákutcák nélkül.
Tehát egy kezdőnek meg kell tanulnia kontrollálni az irányt és a sebességet.
A síelésben kanyarodni csak a megfelelő sebességgel lehet. Ha a sebesség kontrollálását előtérbe helyezzük a kanyarodással szemben, lassabbak lehetünk, de nem fogunk tudni kanyarodni.
Ugyanakkor a kanyar a sebesség szabályozásának és a megállásnak a leghatékonyabb eszköze.
Ezért az a logikusabb, ha először kanyarodni tanítjuk meg a kezdőket, majd a kanyarral megállni és szabályozni vele a sebességet.
Ha a kezdőknek szánt lejtő kellően lapos és a kifutóban végződik, a sebesség mindig megfelelő lesz, a sebességkontroll és a megállás nem lehet probléma.
Ha megöljük a sebességet, kivégezzük a kanyart is.
Síoktatóként nem jó megközelítés, ha a sebességet ellenségként vagy rémképként ábrázoljuk. Ezzel csak félelmet és görcsös reakciókat építünk ki.
A sebesség a síelés része, a barátunk, és jobb megismertetni a kezdőkkel ahelyett, hogy elriasztanánk őket tőle. Meg kell mutatnunk nekik félelem nélkül és megtanítani kezelni. Ha gondunk van a sebességgel, akkor a tanulópálya volt alkalmatlan. Viszont egy rossz terepválasztást rossz szokások kialakításával javítani csak egy újabb hibát jelent.
Hogyan szabályozza a kanyar a sebességet? A kanyar formája, sodródás vagy kormányzás (forgatás)
Először is tisztázzuk, hogy a kanyar azt jelenti, hogy előre, a síléc hossztengelye irányába mozgunk egy ívelt pályán, az irány folyamatos változásával; nem pedig megfordulunk a saját tengelyünk körül. Megfordulni, sodródni vagy csúszni, majd keresztben menni a pályán nem kanyarodás. Nagy általánosságban azt kell megtanítanunk egy kezdőnek, hogy mindig előre mozgunk és lehetőleg soha nem oldalra.
A kontroll azt jelenti, hogy azt tesszük, amit akarunk. Pontosan oda síelünk, ahová síelni akarunk, és pont olyan gyorsan vagy lassan síelünk amennyire akarunk.
A kanyar szabályozza a sebességet.
A síelő az esésvonalban tud nagyobb sebességre gyorsulni, viszont kanyarban gyakorlatilag nem töltünk semennyit sem az esésvonalban. A kanyar nagy részében keresztben mozgunk a lejtőn, tehát nem tudunk komolyabb sebességet összegyűjteni. Másrészt maga a forgatás jelentős közegellenállással jár, ezzel hatékonyan szabályozva a sebességet.
Ahhoz, hogy értsük a kanyarodás és a megfordulás közötti különbséget, tudni kell a forgatás és a sodródás közötti különbséget is.
A lexikonok szerint a sodródás azt jelenti, hogy valami (elsősorban egy jármű) nem szándékosan csúszik a talajon, tehát elvesztette a kontrollt. (A sílésben a sodródás jellemzően azt jelenti, hogy a síléc oldalra mozog a havon.)
Ezzel szemben a kormányzás azt jelenti, hogy kontrolláljuk a jármű irányát.
(A magyar szóhasználatan a síelésben a kormányzás az irány kontrollálását jelenti, a forgatás pedig magát a mozdulatot.)
Tehát a legfontosabb különbség, hogy a kormányzással (forgatással) arrafelé síelünk amerre akartunk (azaz ha balra akarunk síelni, balra is fogunk), viszont ha sodródunk, akkor valamerre másfelé haladunk, mint amerre eredetileg akartunk (azaz balra akartunk haladni, de az eredeti irányhoz képest jobbra jutottunk).
A síelésben vagy egy olyan hiedelem, hogy a síléc forgatásához sodródásra van szükség.
Ezzel szemben egy kezdőnél a sodródás a forgatás hibája: a sodródás elrontja a forgatott kanyart. A sodródás tehát a forgatás ellentéte, egymás ellen dolgoznak.
A sodródás általában az esésvonal irányába történik: pont amerre fel lehet gyorsulni. Sokszor tűnik úgy a sodródás, mint egyfajta fékezés, de valójában csak a saját maga által okozott problémát akarja megoldani . (A fékező hóeke is sodródás.)
A forgatás a síléc hossztengelye mentén, ívelt pályán történik; a sodródás sokkal inkább oldalra.
A forgatás tiszta, ível nyomot hagy. A sodródás eltorzítja a kanyar formáját; általában a keresztirányú szakaszok egyenesek, viszont a kanyar közepén a nyom széles, elmosott, eléggé egyenes.
Az oldalcsúszás haladó feladat, nem a kezdőknek szánjuk.
A forgatás oktatása sodródás helyett
Természetesen először az alapokat kell megtanítani, mint az egyenes siklás, a síléc kezelése rolleres gyakorlatokkal, alszár és bokamozdulatok stb.
A forgatás elsősorban a láb-boka-alszár környékén forgatásával történik, az ívbelső csípő környéke mint forgáspont körül; de sokkal több, mint csak pár mozdulat.
Lényeges része az iránnyal és a kanyar végével kapcsolatos, előregondolkodás, azaz a lokális mozdulatot térbe és időbe kell helyezni. A láb kanyar irányába való sima keresztbefordítása nem elegendő, ebből még simán lehet egy fékezés vagy egy beakadt él. A forgatásban benne van a kanyar vége felé irányuló szándék is.
Egy kezdőnek minden kanyar megállással végződik. (Később, amikor már összeköti a kanyarokat, befejezheti korábban is; de mindig éreznie kell, hogy bármikor képese egy kanyart a teljes megállásig forgatni. )
Eben az értelemben a forgatás a láb forgató mozgása, és ezzel együtt tágabb értelemben egy szándék a síléc hossztengelye mentén a kanyar legvége irányába, tehát a pillanat helyett a teljes kanyarban való gondolkodás.
Így a forgatással térbeli tájékozódást, előretekintést, „vezetési” és biztonsággal kapcsolatos viselkedést alakítunk ki, már a legelső percektől kezdve.
Ha így tanítjuk a kanyart, a forgatás lesz a központban már a kanyarodás legelejétől, és a síelő a kanyart a fékezés legkisebb szándéka nélkül tudja elkezdeni.
Ezze szemben, a sodródás valamilyen más irányba történik, mint a kanyar vége, inkább oldalra-lefelé a síléc hossztengelye helyett. Sodródás esetén a síelő elsődleges szándéka a kanyar megkezdésekor a fékezés, és az irányváltás csak a fékezés után. A térbeli tájékozódás és az előretekintés szempontjából a sodródást egy beszűkültebb szemlélet jellemzi.
Ha sikerül a kezdő hozzáállását a sodródás helyett a forgatás felé megváltoztatni, nagyban megnöveli a magabiztosságát és biztonságát.
コメント