Az OzoneSki Fit elsősorban a téli felkészüléshez szánt edzésterv, de felépítése miatt igazából nem síelőknek is ideális.
A tervezéskor abból indultunk ki:
Mi áll a jó síelés útjában és mi jelent kockázati tényezőt a biztonság területén tapasztalatunk szerint?
Olyan edzéstervet szeretnénk készíteni, amit mi magunk is szívesen végig csinálunk, ami nekünk is használ.
Nem az erő hiányzik, a meglévő testet kellene jobban használni
Azt a tapasztalatunk, hogy sokszor elsősorban nem a nyers erő vagy az állóképesség hiánya az elsődleges probléma. A mozgásunkat több összetevő együttműködése hozza létre.
Az izmok, a kötőszövetek csak a végrehajtás utolsó láncszemei.
Az idegrendszer tervezi meg a mozgást és hangolja össze a sok izom munkáját egymással és a környezet adta igényekkel.
Hiába fejlesztjük a végrehajtó oldal erejét, ha háttérbe szorul az azt irányító idegrendszeri oldal fejlesztése. Éppen ezért gyakran a fizikai erő hiányaként éljük meg, hogy az izmok nem a jó utasításokat kapják meg.
Vegyünk két példát.
A nyáron egy sérülés miatt kénytelen voltam kihagyni a futást. Ősszel az első próbálkozások során csapnivaló időt futottam, azt is kínlódva.
Két hét és pár alkalom után bő fél perccel lett gyorsabb az idő, és egyben könnyedebb a mozgás.
Tíz nap alatt nem javulhat ennyit az állóképesség, sem az oxigénellátás, erősebbek sem leszünk.
Ezzel szemben össze tud hangolódni az izmok működése.
Futásnál a megfelelő izmoknak kell a megfelelő intenzitással, ezredmásodperc pontossággal előfeszülni, hogy a talajfogásból gördülés és elrugaszkodás legyen. Egy kis késés, nem jó mértékű erőkifejtés és szó szerint becsapódás lesz minden egyes lépés. Az energia elveszik, az ízületek kopnak.
Eleinte azért fejlődünk, mert megtanulunk pontosabbak lenni. Az idegrendszerünk elkezdni megtanulni, hogy mikor is milyen parancsot kellene kiadni, hogy folyékonyabb legyen a mozgás.
Jobb megoldás a hatékonyabb szoftver a komputerben, mint nyers erő hibás szoftverrel.
Hasonló a helyzet az egylábas guggolással is. Ott is meglepően hamar lehet javulni, pedig ennyi idő alatt nem leszünk erősebbek.
Erősebbnek fogjuk érezni magunkat, de nem az erő mértéke lett nagyobb, hanem a hatékonyabb használjuk a meglévőt.
Az egylábas guggolás ugyanis azért nehéz, mert aszimmetrikus az alátámasztásunk. Csavarodik a boka, az comb, a medence, a felsőtest, könnyen megbillen az egyensúly. Sok kisebb izom pontos együttműködése adja meg a stabilitást, tartja a megfelelő helyen a súlypontot. Ahogy megtanuljuk a harmonikus működésüket, kiderül, hogy a kisebb comb- és farizom is elbírja a testünket.
A kis, stabilizáló izmok szerepe sokkal fontosabb, mint a látványos, nagy izmoké.
Az ismétlésszám és sokoldalúság
Jó lenne, ha a valóságban is működne, ami a Mátrixban: letöltenék a fejünkbe a helikopterprogramot és pár perc múlva már tudnánk is vezetni a gépet.
A valóságban az edzés egy tanulási folyamat.
A gyerekektől senki nem kéri számon, hogy miért nem tudnak folyékonyan írni karácsony előtt, pedig már hónapok óta gyakorolják a hullámvonalakat és a köröcskéket. Akkor lesz írás a sormintákból, amikor nagyon sok sormintát írtak.
Az agyunk a mozgásokat másként tanulja, mint a történelmet vagy a szorzótáblát. Külön cikk témája, de kétfajta hosszú távú memóriánk van (a procedurális és a deklaratív). A mozgást tároló memóriába nem lehet akarattal „betenni” információkat, csak automatikusan jegyzi meg és idézi fel. Az elsődleges eszköz tehát, hogy csinálni kell. Minél többször ismétlünk valamit, annál nagyobb az esélye, hogy meg is jegyezzük. Az odafigyelés segíthet, de nem pótolhatja az ismétléseket, a gyakorlást.
Az idő is edzéseszköz
Ahogy borjú sem nagy szarvval születik, a testünk sem alakul át másnap reggelre.
Pörög körülöttünk a világ, nehezen hisszük el, hogy akkor is történnek dolgok, amikor látszólag nem történik semmi.
A minőségi edzés pont olyan, mint a jó bor. Nyugalomra és időre van szüksége.
Érdemes elhinni, hogy az agyunk okos. Ha megmutatunk neki lehetséges mozdulatokat, hozzászoktatjuk, hogy minden nap kap egy kis mozgásos feladatot, elkezd dolgozni rajta a háttérben, akkor is, amikor nem is sejtenénk.
Soha nem áll le, így pár hét vagy hónap múlva olyan mozdulatokat dob fel, amire nem is számítottunk.
Sokszor azt gondoljuk, hogy egy kihagyás során elfelejtjük, amit előtte gyakoroltunk. Ezzel szemben a tapasztalat az, hogy amit egy októberi besíző táborban megbeszéltünk, akkor és ott egyáltalán nem ment, sőt talán úgy éreztük, hogy nem is értjük.
Februárban találkozunk újra a pályán vagy kapunk egy telefonhívást: „Most állt össze!”
Igen valóban. Októberben az agyunk kapott egy információcsomagot, amivel ott helyben még nem tudott mit kezdeni. De minden egyes nap, alvás közben, a háttérben újra és újra felidézte, újra szervezte a mozgásos rendszerünket, szép lassan beillesztette a születésünk óta fejlődő struktúrába az új tapasztalatokat.
Észre sem vettük, de az agy képlékenységének pont ez a lényege. Nem csak akkor dolgozik, amikor tudjuk és akarjuk.
Mozgásban ne várjunk azonnali sikert. Alázatosan, rendszeresen, teljesítménykényszer nélkül végezzük el minden nap az aznapra szóló adagot. Figyeljünk oda, hogy javuljon az önképünk, a tudatosságunk. És várjuk ki türelemmel a szükséges hónapokat, éveket.
A jó hír, hogy minden három hónap után lesz újabb három hónap, amikor tudunk fejlődni, amíg csak élünk.
A fejlődés csak akkor áll le, amikor mi leállunk az aktivitással.
Comments