A második kérdés: Mit jelent a helyes „ankle position” (bokahelyzet)?
A boka az egyik legbonyolultabb mozgású ízületünk, kifejezetten nehéz leírni és megtanulni a mozgásait.
Amit a hétköznapokban bokának hívunk, azt valójában több csont és ízület alkotja, legfontosabb összetevői a bokaízület és az alsó ugróízület.
A gyakorlatban a boka és a lábtő ízületi együtt dolgozva hozzák létre a láb mozgásait. Könnyebben értjük meg az egyes testrészeink mozgását, ha megszokott síkokban nézzük őket. Ebből a szempontból három fő mozgáspárt szoktunk említeni:
Talpi és lábháti hajlítás (pipálás-spiccelés vagy plantárflexió-dorzálflexió)
Hanyintás-borintás (pronálás-szupinálás),
Kifelé-befelé forgatás (másként távolítás és közelítés).
Valójában ezek a boka összetett mozgásai, sokféle közömbösítő izommunkával létrehozva. A valódi natív (egyszerű) mozgások leírva bonyolultnak tűnnek:
Az inverzió
befelé forgatás (közelítés),
talpi hajlítás (spiccelés) és
szupinálás (hanyintás).
Az everzió
kifelé rotáció (távolítás),
háti hajlítás (pipálás) és
pronálás (borintás).
Ha valaki a síléccel élezni akar a nagylábujjpárnát lenyomva (pronálva), hajlamos lesz a bokáját kifelé forgatni és pipálni.
Ugyanez a külső talpélen spicceléssel és befelé forgatással járhat együtt. Ráadásul ezeknek a mozgások hatása lesz a térd állására is.
Tehát nem olyan könnyű úgy beállítani egy bokaszöget úgy, hogy ugyanakkor ne avatkozzunk be a síléc helyzetébe, vagy ha beavatkozunk, az a célnak megfelelően történjen.
Ha a workshopon elhangzottakat nézzük, jó lenne tudni, hogy
ugyanazt a hajlítást kell-e fenntartani az egész kanyarban, vagy
az aktív forgatás közben más bokaszög van-e, mint az élváltás során.
Ha változik a bokaszög,
az aktív módon (izomtónus növelésével) jön létre, vagy
a test súlya nyomja a bokát passzív módon?
Ha például a csúcspont után (az ún. kioldási szakaszban), majd az élváltásnál fontos a jó pozíció, akkor aktív boka- és térdhajlításra van szükség. Ez a két lábnál különböző hatással lesz a sílécekre, tehát amíg a hegylábnál pl. egyszerű mozgás is elegendő lehet, a völgylábnál összetettre van szükség (vagy fordítva).
Nagyon fontos információ lenne, hogyan jön létre a boka hajlítása. Teljesen más, ha izomlazítással ráengedjük a súlyunkat a lábunkra, és ezzel lenyomjuk a bokát („rátehénkedünk” vagy „előre lógunk” a testtünkkel) vagy a boka feszítőivel (ez egy furcsa kifejezés, az anatómiában ugyanis a boka extenzorai hozzák létre a lábháti hajlítást). Szerintem ők is az utóbbi megoldást használják, pl. az elülső sípcsonti izmot és a lábujjfeszítőket vetik be. Ugyanakkor jó tudni, hogy ezeknek a működése hasonló, de nem ugyanaz. Más lesz a léc terhelése, ha többet dolgoznak a lábujjfeszítő, és más ha nagyobb a sípizom aránya.
(Nem véletlenül hirdetünk meg olyan táborokat, ahol napokon át csak a boka kis mozgásait gyakoroljuk a síelés közben. A boka rutinjainak kialakításához még egy-egy ilyen pár napos gyakorlás sem túlzás, sőt. A helyzetet bonyolítja, hogy a boka - láb - mozgásainak csiszolását csak a medence-törzs izmainak gyakorlásával együtt lehet hatékonyan elérni. A boka és a láb mozgásai tehát a testtartás rutinjaival együtt fejleszthetők.)