Az első kérdés így szólt:
1. Nagyszerű, látványos síelésről van szó, én is nagyon szeretem, de mégis inkább csak egy lehetőség.
Yuasa azóta sem tudott nagy eredményt hozni, és ezt a megoldást azóta sem használják elterjedten a világkupában.
Ennek sok oka lehet: vagy tényleg nem mindig a legjobb megoldás (bár nagyon logikus), vagy nehezen taníthatónak tartják az edzők.
Az élsportban alkalmazott sítechnikák hasonlóak a technikai sportok műszaki megoldásaihoz. Egy F1-es autót az adott versenypálya igényeihez állítják be. Az ülést a pilótára formálják, de még a kormánykeréken a váltók és a kuplung elhelyezése is egyénileg változik.
Egy versenyautónak két óráig kell maximális teljesítményt nyújtania, egy hétköznapi autónak viszont több százezer km-t kell bírnia, alacsony fogyasztással, különböző testalkatú emberekkel, üresen és megpakolva, télen-nyáron, alföldön és hegyen. Más célok, más elvárások.
Testalkatunk, izomzati és idegrendszeri képességeink, gyerekkorunkból hozott mozgásmintáink különbözőek. Ezek határozzák meg az egyéni sítechnikákat, amelyek különbözőképpen eredményesek a pálya jellegétől függően. Egy időben divat lett Alberto Tomba vagy Bode Miller látványos és eredményes sítechnikáját utánozni. A végeredmény mégis látványos kudarc lett. Más fizikai és mozgástanulási alapokkal ezek a megoldások nem működtek.
Yuasa japán síelése neki jól működött, de neki is csak bizonyos pályákon. Az élsportban dolgozó szakemberek számára értékes tudást hozhat ennek alapos elemzése, mint ahogy annak a kidolgozása is, hogyan lehet ezt a mozgást értelmes mennyiségű erőforrás felhasználásával tanítani.
Amíg ezekre nincs válasz, addig csak energiapocsékolás ennek a mozgásnak a másolása. Olyan erőforrások elfecsérelése, amelyeket máshol esetleg hatékonyabban lehet felhasználni.
Sok szempontot kell mérlegelni, ezek hatásai lehetnek pozitív vagy negatív. Az új mozgás be fog avatkozni a meglévők rendszerébe, változtatni fog azon. Kérdés, hogy megvannak-e a mozgásszerkezeti alapok hozzá vagy új alapokat kell letenni. Hogy félkész állapotában nem sérülésveszélyes-e a mozgás éles helyzetben bevetve. Mennyi időbe kerül a készségszintű kialakítása? Milyen edzéstevékenységtől veszi el az időt? Milyen pályajellemzőkre hatékonyabb ez a síelés más sítechnikai megoldásoknál?
Amatőr síelőként nyugodtan dönthetünk úgy, hogy energiát fektetünk a megtanulásába, de érdemes két lábban a Földön maradni. Évi néhány tíz havas nap alatt legfeljebb az egészségtelen változatát fogjuk megtanulni. Ha valóban komolyan gondoljuk, kezdjünk el rajta dolgozni edzőteremben az alapmozgások megtanulásával. Sajnos ezen a területen is van egy rossz hír: nem a divatos, látványos edzésmódszerekkel kezdeni, hanem aprólékos, lassú - többnyire monton - alapmozgások kidolgozásával. Pár Bosu-labda, gumiszalag, instabil eszköz pont annyira nem fog önmagában eredményt hozni, mint ahogy a havas gyakorlás sem.
Járás, lépések, futóiskola, testtartási rutinok készségszintű elsajátítása (a legkülönbözőbb testhelyzetekben). Ezt követik az egyes ízületek rögzítési rutinjai egyre bonyolultabb kombinációkban. Ezzel párhuzamosan a figyelem, a térbeli tájékozódás, a testséma kiterjesztése az adott testtartási rutin szintjén. Amikor mindez már közepesen bonyolult koordinációs helyzetekben stabilan működik, akkor érdemes áttérni a stabilitási tréningre instabil eszközökön. Az egész folyamatot végigkíséri a testtájak szeparációja.
Ezt az utat nem kell annak végigjárnia, aki gyerekkorától ebbe nőtt bele. Mindenki másnak viszont egy gondosan felépített, megtervezett folyamatot kell elvégezni, hiszen egy komplett, csecsemőkortól tartó mozgásfejlődési folyamatot akar kipótolni igen rövid idő alatt.