A sítanulás, sítechnikai fejlődés első szintje a testtartás, a következő a kanyar kialakítása. A kanyar a síelés egyik alappillére.
Időnként azt érezhetjük, hogy a sípályákon két, nehezen összeegyeztethető világ él egymás mellett: a „kanyarsíelők”* és a lefelé romboló síelők. Előfordul, hogy a kanyarodó síelőre rákiabálnak, mutogatnak a lefelé száguldók, mert őket váratlanul éri, hogy mások a pályán nemcsak lefelé haladnak, hanem - ők úgy mondják - „eléjük síelnek”.
Jogos a felháborodás? Valóban veszélyes a kanyar? Közelítsük másként a kérdést. A kezeletlen, túrt, buckás pályákon alacsonyabb sebességgel síeltünk, de ma már egy átlagos síelő akár 80-100 km/h sebességet is el tud érni - persze nem kanyarban, hanem egyenesen. Számomra elég ijesztő, ha egy hosszabb rádiuszú GS léccel egy üres pályán kanyarodva (60-80 km/h-val megyek a kanyarban) egyszer csak megelőz egy nem túl biztos amatőr síelő egyenes siklásban, nem túl biztos lábakkal.
A kérdés az, hogy mi biztosítja a kontrollt, a FIS 10 közlekedési szabályának második pontját: Sebességét és viselkedését mindig saját képességeinek, a terep adottságainak, a hó és időjárási viszonyoknak valamint a pálya forgalmának megfelelően kell megválasztania.
A válasz egyértelmű: a kontrol sítechnikai eszköze a kanyar.
Éppen ezért nem mindegy, hogy milyen a kanyar, milyen a formája, az időzítései, hogyan igazodunk testtartásunkkal, tájékozódásukkal és figyelmünkkel a kanyarhoz.
Érdemes pár dolgot tudni a kanyarral kapcsolatban.
A kanyart nem Joda mester ereje hozza létre, hanem valódi fizikai erők. A síléc tol be minket a kanyarba, ehhez pedig az élére kell állnia. Minél inkább a lapján van, annál gyengébben kanyarodik, flatterol (flach stellen = lapjára van állítva).
Ha a testtartásunk erőtlen, bizonytalan, pontatlan, a kanyar nemcsak hogy nem lesz hatékony, elgyorsul, kiszolgáltatottak leszünk. A kanyart létrehozó erők kevésbé tolnak be a kanyarba, részben a testünk deformálásra használódnak el. Ez nemcsak az egészségünkre lehet káros, hanem a balesetek jelentős része ilyen kiszolgáltatott helyzetben történik meg. Meg kell tanulnunk a testtartásunkat a síléc hatásaihoz alkalmazkodva, időben előre elrendezni (anticipáció).
Amíg a síléc a lapjához közeli helyzetben van, addig kisebb az esély a kontrollra, a síelő kiszolgáltatottabb.
A kanyar adott pontban véget ér. Ha korábban válik aktívvá a síléc, hosszabb szakasz lesz a kontrollra.
A kanyar elején áll élre a síléc. Minél korábban áll élre, annál nagyobb lesz a maximális élszög, rövidebb a sugár, nagyobb a kontroll lehetősége.
Minden centiméter, amit a kanyar elején nyerünk, nagyobb kontrollt jelent, minden centiméter amit a kanyar elején elvesztünk, egyben kontrollvesztés is.
A kerekebb, kisebb sugarú kanyar kihívást jelent a térbeli tájékozódásunkra nézve. Ezt meg kell tanulnunk kezelni, viszont amit itt megtanulunk, az élet minden területén komoly nyereséget jelent.
A más és más formájú kanyarokan ugyanakkora energiamennyiség van, ez fog ránk hatni. Ha a kanyar elejét elcsaljuk, az egész a végén fog megérkezni, és nagyot üt, a síléc kiszakad, bizonytalan, sodródik. Ha a kanyar elején már képesek vagyunk aktívan kezelni a kanyart, ugyanez az energia hosszabb szakaszon oszlik el.
* A kanyarsíelés fogalmát a 2000-es évek fordulóján találtuk ki a carving szó magyarítására. A szerzőjére nem emlékszem pontosan, vagy dr. Dosek Ágoston volt, vagy éppen jómagam.