Tartsd a térded hajlítva, de egyenesen, és ne nyomd oldalra! Még bemelegítésnél sem!
Az élezést a testtünkkel csináljuk, nem a térdünkkel!
A térd inkább csak futómű és lengéscsillapító, semmiképpen nem kormány!
Tartsd a testedet menetirányban, stabilan, az izmaiddal megtartva!
Semmiképpen ne tedd be a feneked a kanyarba, és ha lehet ne is akarj kihajolni! Nagyon egészségtelen, és instabil lesz a kanyar tőle.
A síelésről gondolkozva mindig a térdnél kötünk ki, pedig a térddel nemigen van mit kezdenünk. Másrészt a térd nagyon fontos, de inkább csak mutatja a test többi részének a mozgásait és egyben elviseli azok következményeit. Biztosan emlékeztek: a térd lényegében olyan, mint egy elfűrészelt székláb, amit összefűztünk pár kábelkötelegelővel. Ha a láb pont a szék alatt van egyenesen, még egész stabilan megtart, amikor ráülünk, de ha csak egy kicsit kimozdul, vagy nem pont felette van a súlyunk, elmozdul. Ekkor csak a kötegelők erején múlik, hogy billeg-e a szék vagy teljesen kibicsaklik a láb és a földre esünk.
Jelen esetben a szék a medencénk. Aki ráül a székre, az a testünk, és a másik fix pont az, ahol a szék lába támaszkodik a földön: a lábunk, sícipőnk, a sílécünk. Úgy kell elrendezni magunkat, hogy minél kevesebbet bízzunk a kábelkötelgelőkre. A láb-boka-térd-csípő-medence-gerincoszlop egy rendszerként működik. Bárhol megmozdítunk valamit, hatni fog a többire, sőt hatni fog az érintett izmok működésére is. Rengeteg olyan anatómiai összefüggés van itt, amire nem érdemes kitérni, de pár dolgot összegyűjtöttünk:
Ha az ívkülső térdünket benyomjuk, hogy jobban élezzünk (a leggyakoribb hibák egyike), valójában a combcsont fordul el. Ez viszont a csípőízületen keresztül kifelé fordítja a medencét és a törzsünket is az ágyéki gerinccel együtt, sőt még egy hajlást és csavarodást is okoz. Emiatt viszont többnyire az ívbelső láb is elfordul, ott csökkenni fog az élszög. Így végeredményben semmit sem értünk el ezzel, viszont a térdünkre és a gerincükre egy igen egészségtelen terhelést tettünk.
Nemcsak a comb fordul el ilyenkor, hanem a láb (lábfej) is, így a sílécre is rátettünk egy csavaró hatást. Ettől a léc bizonytalanabb lesz, jégen jobban megcsúszik és a térdünk kapott még egy csavarást is.
A törzsben megjelenő elfordulások és csavarások miatt azok a legfontosabb izmok, amelyek a helyes testtartásért felelnek, megnyúlnak, és sokkal nehezebb nekik elég erőt kifejteni. A törzs elkezd ellazulni, még könnyebben meggörnyed, meghajlik oldalra, az egész tartás lötyögősebb lesz (kb. olyan hatékony, mint összteleszkópos bringával hegyre felmenni).
Ha a másik klasszikus megoldást csináljuk, azaz a csípőnket (fenekünket) betesszük a kanyarba (vagy kihajolunk a felsőtestünkkel), akkor az ívbelső láb térde fog keresztbe fordulni. Emiatt élszöget veszít az ívbelső láb, ami nagy veszteség, mert ugyan a terhelést többségét nem ennek kell elvinnie, de az ívbelső tud nagyon hatékony kontrollt csinálni az élezés során. Ráadásul megint jönnek az elcsavarodások a felsőtestben, és testépítő legyen a talpán, aki ilyen pózban képes stabilan tartani a felőtestét. Síelőnek garantáltan nem fog sikerülni, és megint jön egy lötyögős, bizonytalan, egészségtelen síelés, ráadásul még késni is fogunk a kanyarban (amiről később beszélünk majd).
Összefoglalva: semelyik alkatrészünket nem tudjuk úgy megmozdítani, hogy ne legyen egy következménye a test másik részén. A legjobb, ha amikor a nagyobb terhelések jönnek, szembe fordulunk a menetiránnyal (frontális helyzet), és az edzésen vagy más sportokban (atlétika, TRX, kettlebell, pilátesz, jóga, küzdősportok, labdajátékok stb.) használt alaptartással állunk bele a kanyarba.