Az örökös vitatéma ez az óvodában, az iskolában és a síoktatás terén is. Nem is meglepő, hiszen nagyon nehéz eltalálni a középutat. A pedagógusok kedve, hangulata, személyisége pedig nagyban meghatározza a viselkedési módjukat a gyerekekkel.
Ahogy a tanintézményekben, a sípályán is használunk módszertanokat, tématikát stb. Az síoktatás során is ugyanúgy kell haladni, új anyagokat venni, gyakorolni. Az új feladatok és az anyag elsajátításához megfelelő figyelem kell, amihez elengedhetetlen a fegyelem. Fegyelem nélkül a gyerekek csak viccelődnek, bohóckodnak egymással vagy akár pedagógusokkal, amivel persze nincs gond – bizonyos helyzetekben. De amíg viccelődik a gyerek, nem tud odafigyelni a feladatra. A gyerekek többsége csak egy dologra képes koncentráltan figyelni. Bizonyos helyzetekben a fegyelem igenis számít.
Persze vannak olyan részek a síelés terén (pl. élváltás), amit nem elég kétszer gyakorolni. Ilyenkor jó elővenni a játékos feladatokat, hogy ne legyen az óra monoton és unalmas. A gyerekek figyelme általában nem tart ki az óra végéig, és ezen egy kis játékkal lehet segíteni, sőt néha még a játék se köti le figyelmüket. De ez teljesen normális: egy átlag óvodás gyermekek figyelme 6-12 perc. Ez egy csoportos vagy magánóra kevesebb mint 1/4-e. Így hát ki kell őket zökkenteni a folyamatos figyelemből egy-két játékos feladattal, viccelődéssel vagy normál ovis játékkal, mint pl. a fogócska.
Oktatóként látni kell, hogy a gyerekek állapota, figyelme mikor igényel egy kis játékos feldolgozást vagy lazítást. Ha azonban olyan a témakör, ki kell akalítani a fegyelmezett, odafigyelő viselkedés szokását is. Egy gyerek egy órán 3-6 feladatnál többet nem tud kellő figyelemmel megtanulni. Ezt kell a megfelelő fegyelemmel elvégeztetni, majd később játékos formában gyakorolni.